Hatékony tanulási módszerek: miért felejted el, amit háromszor elolvastál?

Dóri elsőéves biológushallgató, és jövő csütörtökön írja az első sejtbiológia ZH-ját. A hétvégén kétszer végigolvasta az előadásdiákat, kiemelővel aláhúzta a fontos részeket, és vasárnap este úgy érezte, nagyjából megvan. Hétfőn a buszon megpróbálta fejben végigvenni a sejtlégzés lépéseit, és elakadt a másodiknál. Pedig szombaton még tudta.

Ennek nem a lustaság vagy a rossz memória az oka. Az újraolvasás egyszerűen nem arra jó, amire a legtöbben használjuk. Ebben a cikkben azt nézzük meg, mit érdemes csinálni helyette: melyik két hatékony tanulási módszer mögött áll a legtöbb kutatás, és hogyan lehet őket beilleszteni egy átlagos félévbe.

Miért csal az újraolvasás?

Amikor másodszor olvasol el egy oldalt, gyorsabban haladsz, a mondatok ismerősek, és az agyad ebből arra következtet, hogy érted és tudod az anyagot. A felismerés és a felidézés viszont két külön dolog. A ZH-n nem az lesz a feladat, hogy rábólints egy ismerős mondatra, hanem hogy üres lapra leírd.

John Dunlosky és kollégái 2013-ban egy hosszú áttekintésben tíz elterjedt tanulási technikát értékeltek a korábbi kísérletek alapján. Az újraolvasás, a kiemelés és az összefoglalóírás elég gyengén szerepelt. A legjobb értékelést két másik módszer kapta: amikor a diák kikérdezi magát, és amikor a tanulást több, egymástól távolabbi alkalomra osztja el. Magyarul ezeket aktív felidézésnek és térközi ismétlésnek szokták hívni.

Olvasni persze kell, elsőre máshogy nem fogod megérteni az anyagot. A gond ott kezdődik, amikor a második és a harmadik kör is csak olvasás.

Mennyit felejtünk, és milyen gyorsan?

Hermann Ebbinghaus német pszichológus a 19. század végén saját magán kísérletezett. Értelmetlen szótagokból álló listákat tanult meg, aztán mérte, mennyi marad meg belőlük órák, napok és hetek múlva. Az eredményből rajzolt felejtési görbe azóta szinte minden pszichológiatankönyvben szerepel: a frissen tanult dolgok nagy része az első egy-két napban elmegy, utána lassul a felejtés.

Ezen azonban lehet változtatni. Minden alkalommal, amikor sikerül előhívnod valamit, legközelebb lassabban felejted el. Ezért számít, hogy hogyan és mikor ismételsz.

Aktív felidézés: kérdezd ki magad

Az aktív felidézés annyit jelent, hogy becsukod a jegyzetet, és megpróbálod fejből előhívni, amit tudni szeretnél. Nem látványos módszer, és elsőre kellemetlen is, mert pontosan megmutatja, mi nem megy még.

A témában az egyik legtöbbet idézett kísérletet Jeffrey Karpicke és Henry Roediger közölte 2008-ban a Science folyóiratban. Egyetemistáknak szuahéli–angol szópárokat kellett megtanulniuk. Akik tanulás közben újra és újra kikérdezték magukat, egy héttel később sokkal több szóra emlékeztek, mint azok, akik ugyanennyi időt újratanulással töltöttek. Az érdekes az, hogy tanulás közben mindkét csoport nagyjából ugyanannyira bízott magában.

Dóri esetében ez úgy nézne ki, hogy egy-egy előadás után nem a diákat lapozza át újra, hanem leír egy üres lapra mindent, ami a sejtlégzésről eszébe jut, és csak utána veti össze a jegyzetével. Ami kimaradt, azt megnézi, és két nap múlva újra megpróbálja. Ugyanígy működnek a tanulókártyák (egyik oldalon kérdés, a másikon válasz), egy rövid gyakorló kvíz, vagy az is, ha elmagyarázza a témát egy évfolyamtársának. A közös bennük, hogy a válasznak fejből kell jönnie, nem a papírról.

A kártyáknál van egy apró, de fontos szabály: előbb mondd ki a választ, csak utána fordíts. Ha előbb fordítasz, máris visszaestél a felismerésbe.

Térközi ismétlés: ugyanannyi idő, jobb elosztásban

A térközi ismétlés lényege, hogy ugyanazt az anyagot nem egy hosszú ülésben ismétled, hanem több rövidebb alkalommal, egyre nagyobb szünetekkel. Például másnap, aztán három nap múlva, aztán egy hét múlva.

Ha Dóri a ZH előtti este három órát ül a sejtbiológia felett, csütörtökön valószínűleg elég sok mindenre emlékezni fog. A félév végi vizsgára viszont nagyjából elölről kezdheti. Ha ugyanezt a három órát két hétre osztja el, napi húsz-harminc percekben, akkor a ZH-ra is felkészül, és a vizsgaidőszakban sem nulláról indul.

Régen erre a Leitner-dobozt használták: a jól tudott kártya hátrébb került, és ritkábban vették elő, a rosszul tudott visszament az elejére. Ma ugyanezt alkalmazások számolják ki. Akármelyiket választod, két dolgon múlik, hogy működik-e. Az egyik, hogy időben kezdd el, mert a módszer hetek alatt hozza a hasznát, és a ZH előtti estén már nincs mit elosztani. A másik, hogy légy őszinte magaddal: ha egy kártyánál hezitáltál, ne jelöld könnyűnek.

Mikor kezdd, és mennyit naponta?

A legegyszerűbb, ha a két módszert összekötöd: kártyákból tanulsz, és ütemezve ismételsz. Így a felidézés és az időzítés is megvan.

Ha most indul a ZH-időszak, még nem késő. Elég, ha minden előadás után kiírod a kulcsfogalmakat, és onnantól minden nap átnézed azokat a kártyákat, amelyek aznapra esedékesek. Ez eleinte tíz perc, később több. Ha a napi adag túl nagyra nő, néhány napig vegyél fel kevesebb új anyagot, amíg utolérsz.

Ha már a vizsgaidőszakot tervezed, és több tárgyat kell egyszerre beosztanod, az egyetemi vizsgaidőszakról szóló oldalunkon találsz egy részletes, hetekre bontott példát. Érettségizőknek az érettségire és dolgozatokra készülőknek szóló oldalunk a jobb kiindulópont.

Hol jön ebbe a képbe a KognitiMind?

Őszintén szólva a módszerekhez nem kell semmilyen alkalmazás, papír, toll és egy kis kitartás is elég. Mi azért építettük a KognitiMindet, mert azt láttuk, hogy a legtöbb diák nem a felidézésnél adja fel, hanem még előtte, amikor egy félévnyi diából kellene kézzel kártyákat írnia.

Te feltöltöd a jegyzetedet, legyen az PDF, Word-fájl, előadásdia, vagy fizetős csomagban akár egy lefotózott, kézzel írt oldal. Mi ebből tanulókártyákat és gyakorló kvízt készítünk, a kártyákat pedig ütemezve adjuk vissza ismétlésre. Minden kártyánál jelzed, mennyire ment, és látod, hány nap múlva kerül elő újra. Ha valamit nem értesz, a dokumentum-chatben rákérdezhetsz, és megmutatjuk, melyik oldalról vagy diáról származik a válasz. Az anyagról összefoglalót is kérhetsz, de azt inkább térképként használd, ne tananyagként (a cikk elején láttuk, miért). Ha Ankiban szeretsz ismételni, a kártyákat oda is exportálhatod. A funkciók oldalán mindent egy helyen látsz.

Magát a felidézést nem tudjuk átvenni tőled. Az AI ráadásul tévedhet, ezért ha egy kártya furcsának tűnik, nézd meg az eredeti jegyzetben. Hogy pontosan hogyan jutsz el a feltöltéstől az első ismétlésig, azt a Hogyan működik? oldalon mutatjuk meg, a csomagokat pedig az árazásnál találod.

Gyakori kérdések

Mi a leghatékonyabb tanulási módszer?

Csodamódszer nincs, de a kutatások alapján az aktív felidézés és a térközi ismétlés áll a legerősebb lábakon, és a kettő együtt működik a legjobban.

Rossz dolog kiemelni a szöveget?

Nem rossz, csak kevés. Arra jó, hogy megtaláld a fontos részeket. Megjegyezni viszont akkor fogod őket, ha később fejből is előhívod.

Mennyivel a vizsga előtt kezdjem?

Amint megértettél egy anyagrészt. Két-három hét is sokat számít, de minél korábban kezded, annál kevesebb idő kell rá naponta.

ZH-ra is működik, vagy csak vizsgára?

Mindkettőre, sőt a ZH-időszak a legjobb alkalom a kezdésre. Amit akkor kártyára teszel és rendszeresen ismételsz, az a vizsgaidőszakban már nem lesz új anyag.

További kérdésekre a GYIK-ben válaszolunk. Ha ki szeretnéd próbálni a saját jegyzeteiden, regisztrálj ingyen, bankkártya nem kell hozzá.